tészta
A tészta a hagyományos olasz konyha egyik fő étele, az első utalás 1154-ből származik Szicíliából. Gyakran használják a tésztaételek sokféleségére is.
A tészta jellemzően durumbúzaliszt kovásztalan tésztájából vízzel kevert tészta, amelyet lapokká vagy különféle formákká formálnak, majd megfőznek és tetszőleges számú ételben tálalják.
Más gabonafélékből vagy gabonákból származó liszttel is elkészíthető, víz helyett tojás is használható. A tészták két nagy kategóriába sorolhatók: szárított (pasta secca) és friss (pasta fresca).
A friss tészta folyékony összetevőjének forrásaként gyakran a csirke tojás dominál. A legtöbb szárított tésztát a kereskedelemben extrudálási eljárással állítják elő. A friss tésztát hagyományosan kézzel, esetenként egyszerű gépek segítségével állítják elő, de ma már sokféle frisstészta is készül nagyüzemi gépekkel, és a termékek széles körben kaphatók a szupermarketekben. Mind a szárított, mind a friss tészta számos formában és fajtában létezik, és 310 specifikus formát, amelyet több mint 1300 néven ismertek változóan, dokumentáltak. Olaszországban az egyes tésztaformák vagy -típusok nevei gyakran a helytől függően változnak. Például a cavatelli formát régiónként és városonként 28 különböző néven ismerik. A tészta gyakori formái közé tartoznak a hosszú formák, a rövid formák, a tubusok, a lapos formák és lapok, a miniatűr levesformák, töltöttek vagy töltöttek, valamint a különleges vagy dekoratív formák. Az olasz konyha kategóriájaként mind a friss, mind a szárított tésztákat klasszikusan használják háromféle elkészített étel valamelyikében. A tészta asciutta (vagy pastasciutta) néven a főtt tésztát lemezre teszik, és kiegészítő szósszal vagy fűszerezéssel tálalják. A tésztaételek másik osztályozása a brodós tészta, amelyben a tészta egy leves típusú étel része. A harmadik kategória az al forno tészta, amelyben a tésztát egy edénybe keverik, és ezt követően megsütik. A tészta általában egyszerű étel, de nagy választékban kapható, mert sokoldalú élelmiszer. Egyes tésztaételeket első fogásként szolgálnak fel Olaszországban, mivel az adagok kicsik és egyszerűek. A tésztát könnyű ebédekhez is készítik, mint például saláták vagy nagy adagok vacsorára. Kézzel vagy konyhai robotgéppel elkészíthető, melegen vagy hidegen tálalható. A tésztaszószok íze, színe és állaga eltérő. A tészta és a szósz együtt tálalásának kiválasztásakor egy általános szabályt be kell tartani. Az olyan egyszerű szószok, mint a pesto, ideálisak hosszú és vékony tésztákhoz, míg a paradicsomszósz jól kombinálható vastagabb tésztákkal. A vastagabb és darabosabb szószok jobban rátapadnak a rövid, csőszerű, csavart tészták lyukaira és vágataira. A szósz és a tészta aránya ízléstől és állagtól függően változik, de hagyományosan a szósz nem lehet túlzott, mivel magát a tésztát is meg kell kóstolni. Az összes tészta elfogyasztása után a tányéron maradt extra szószt gyakran felmossák egy darab kenyérrel.
Tekintse meg új szakácskönyvünket
Bitemybun családi receptjei teljes étkezéstervezővel és receptútmutatóval.
Próbálja ki ingyen a Kindle Unlimited segítségével:
Olvassa el ingyen
Joost Nusselder, a Bite My Bun alapítója tartalommarketing, apa, és szenvedélye középpontjában szeret új ételeket kipróbálni japán ételekkel, és csapatával együtt 2016 óta mélyreható blogcikkeket készít, hogy segítsen a hűséges olvasóknak. receptekkel és főzési tippekkel.